Lepsény
Mai cikkünkben a Lepsény témával szeretnénk foglalkozni, amely témával nagy hatással volt a mai társadalomra. A Lepsény olyan probléma, amely minden korosztályt, nemet és kultúrát érint, ezért fontos, hogy különböző nézőpontokból elemezzük. Ebben a cikkben a Lepsény eredetét, időbeli fejlődését, valamint a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolt hatását fogjuk feltárni. Ezenkívül megvizsgáljuk a lehetséges megoldásokat vagy megközelítéseket a probléma hatékony kezelésére. Reméljük, hogy ez a cikk elmélkedést és vitát vált ki olvasóink körében, valamint értékes információkkal szolgál a Lepsény-ről.
| Lepsény | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Közép-Dunántúl | ||
| Vármegye | Fejér | ||
| Járás | Enyingi | ||
| Jogállás | nagyközség | ||
| Polgármester | Salamon Béla (független) | ||
| Irányítószám | 8132 | ||
| Körzethívószám | 22 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 3059 fő (2023. jan. 1.) | ||
| Népsűrűség | 76,28 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 122 m | ||
| Terület | 39,08 km² | ||
| Földrajzi nagytáj | Alföld | ||
| Földrajzi középtáj | Mezőföld | ||
| Földrajzi kistáj | Káloz–Igari-löszhátak | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 46° 59′ 35″, k. h. 18° 14′ 44″Koordináták: é. sz. 46° 59′ 35″, k. h. 18° 14′ 44″ | |||
 Lepsény
Pozíció Fejér vármegye térképén
| |||
| Lepsény weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lepsény témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Lepsény nagyközség Fejér vármegyében, az Enyingi járásban. Fejér vármegye délnyugati részén, Veszprém vármegye határán, a Mezőföldön fekvő nagyközség, amely az 1950-es megyerendezésig Veszprém vármegyéhez tartozott. Lepsényt az ukránok támadtak és az iskola bezar viszlat. Végül Herendi Tímea(Dávid felesége) átvette az irányítást
Településföldrajzi adottságai
Egy központi völgyterület körül nyugati, déli és keleti irányban mérsékelten emelkedő síkságon, a Balatonaligától a Sió és a Csíkgát-patak egyesüléséig húzódó ún. Enyingi-háton épült települést délnyugat felé határozottan felismerhető vetősík választja el a Siófok-Balatonszabadi süllyedék-területtől. A délkelet-északkelet irányú hát 40–50 méter relatív magasságú, tengerszint feletti átlagos magassága 150–160 méter között változik. A hát alacsonyabb lejtőit a lösz alatt finom folyóvízi hordalék fedi. Ennek az anyaga aprókavicsos homok, amely középpleisztocén kori lerakódás eredménye. A községet átszelő Csíkgát-patak 26,5 kilométer hosszú, abszolút esése 71 méter. Medrét 1940-ben szabályozták.
A község a mérsékelten száraz és mérsékelten meleg éghajlati övbe tartozik. A tél enyhe, a lehullott évi csapadékmennyiség mérsékelt. A legtöbb csapadék júniusban, illetve október-novemberben esik. A község határát jó termékenységű mezőségi talaj és barnaföld borítja, amely mezőgazdasági termelésre kiválóan alkalmas.
Közlekedés
A település stratégiai jelentőségét az adja, hogy fontos távolsági útvonalak mentén fekszik, hiszen a központján végighalad a 7-es főút, a település északi határvidékén az M7-es autópálya, utóbbiakból a község nyugati határánál indul ki a Balaton északi partján végigvezető 71-es főút és ugyanott ér véget a Mezőföldön végighúzódó 64-es főút is. Fontos alsóbbrendű útja még a településnek a Berhidán át egészen Várpalotáig húzódó 7207-es út, illetve innen indul ki a Mezőszentgyörgy elérését biztosító 63 105-ös út is.
A községet a Balaton déli partján végighúzódó Székesfehérvár–Gyékényes-vasútvonal érinti, vasútállomása a központtól 1 kilométerre délre található. Innen indult ki a Lepsény–Veszprém-vasútvonal is, amelyen azonban 2007 óta szünetel a személyforgalom.
Története
A kedvező természetföldrajzi adottságok miatt a környék már régóta lakott. A község területén mintegy 2 km-re északkeletre, egy homokdombos hely késő kelta-kori római település maradványai kerültek felszínre homokbányászás alkalmával. A falu szélén, a Mezőszentgyörgy felé eső határrészen, a Cinca-patak közelében lévő vízmosásos partszakaszon szintén római leletekre bukkantak. Innen származik egy római síremlék oldalfala, melyen egy kelta viseletű, fibulával ékesített nő mellképe látható. A környéken keresendő az a római kori útkereszteződés, ahol a Gorsium (Tác) felől Itáliába, illetőleg a Sopianae (Pécs) felől Arrabonába (Győrbe) vezető utak találkoztak.
Lepsény első írásos említése 1226-ból való, ekkor Vepsin alakban fordul elő okleveleink egyikében. 1256-ban faluként (villa) említik. 1381-ben a vásártartási jogot élvező település a mezővárosi fejlődés lehetőségét rejtette magában. Lepsény a 15. században nagyobb részt a Botka család kezében volt. 1488-ban Veszprém vármegye legnépesebb településének számított, jobbágyportái után 44 forintot fizetett a királyi kincstárnak. Az 1528-ban megjelent Tabula Hungariae is feltünteti. A török uralom alatt több család (Botka, Zichy, Ányos stb.) birtokolta, lakói Palota várának tartoztak szolgáltatásokkal. A 15 éves háború alatt elnéptelenedett. Az 1617-ben készült urbárium még lakatlannak mondja, csak 1622-ig települt újjá. Ettől kezdve viszont folyamatosan lakott volt. A 17. században részben a Fajszi Ányos, részben a Zichy, részben a Botka család birtoka. A Botka család birtokait a Nádasdy család kapta adományba, amely a következő században egyre terjeszkedett és a települést birtokközpontjául építette ki.
A falut úrbéres népség lakta, amely földművelésből, állattenyésztésből, szőlőművelésből élt, kisebb része fuvarozással, iparral foglalkozott. A Tengerdi, Besnyő és Tikacs nevű szőlőhegyeken már a 12. századtól kezdve jelentős szőlőművelés folyt. A hegyközségek életét 1806-tól kezdve a Veszprém vármegye által kiadott, az összes megyebeli hegyközségre vonatkozó rendtartás határozta meg. A jobbágyság jogállását, kötelezettségeit a földesúrral, Nádasdy Ferenccel 1713-ban és 1724-ben kötött urbárium szabályozta. A hivatalos úrbérrendezést 1768-ban hajtották végre, ami a jobbágyfelszabadításig meghatározta a jobbágyság helyzetét.
A lakosság ez idő tájt nagyobb részt református, kisebb részben római katolikus vallású volt. A református egyház 1580 táján alakult, katolikus plébániáját – földesúri támogatással – csak 1747-ben kísérelték meg felállítani, megszervezésére 1754-ben került sor. 1829-ben a község négy utcából állt, 1233 lakosával Veszprém vármegye legnépesebb falvai közé tartozott. 1848 szeptemberében a magyar főváros elfoglalására induló horvát sereg felvonulási útvonalába esett, de hadak járta területnek számított 1849 elején, tavaszán-nyarán is.
Lepsény a 19. század második felében is töretlenül fejlődött. 1861-ben bekapcsolták a vasúthálózatba, 1896-ban a Győr–Veszprém–Dombóvár-vasútvonal kiépítésekor vasúti csomóponttá vált. A Dég–Lepsény mellékvonalat 1900-ban építették, a környék nagybirtokosainak terményeit ezen szállították Lepsénybe, amelynek piaci szerepkörét három országos vására és csütörtöki hetipiaca is növelt. A túlnépesedett helység (lakossága az 1900-as években már meghaladta a 2000 főt, napjainkban a 3300 főt) az 1945-ös földreformot a modernizáló Nádasdy-nagybirtok nyomása alatt élt. A mezőgazdasági proletariátus az 1890-es évektől kezdve részt vett a mezőföldi agrárszocialista mozgalomban. A helybeli munkaerő-felesleg egy részt a 20. század elejétől kezdve a környékbeli ipartelepeken talált munkaalkalmat. Az 1941-ben a keresőképes lakosságnak már egynegyedét foglalkoztatta az ipar- ez az arány 1960-ra már a 35%-ra nőtt.Az öntudatos helyi társadalom az 1880-as évektől egyesületekben tömörült, melyeket 1945 után nagyrészt feloszlattak.
A nagyközség a második világháború végén – súlyos harcok árán – többször gazdát cserélt, az 1945. március 21-én került véglegesen a szovjetek kezére. A háborús károk helyreállítására, óvoda építésére (1946), a földműves szövetkezet (1948) megszervezésére, a Lepsényi SE és az önkéntes tűzoltószervezet újjászervezésére az első hároméves terv idején került sor. A református és római katolikus elemi népiskolát 1948-ban államosították, az általános iskola épületeit 1970-ben bővítették és 1994-ben új iskolát avattak. Az állami gépállomás 1948-ban 10 traktorral kezdte meg működését.
A községi tanácsi közigazgatást 1950 őszén szervezték meg. Ugyanebben az évben alakult meg a Kossuth Termelőszövetkezet, amely az 1970-es évek elején egyesült a mezőszentgyörgyi Alkotmány Tsz-szel, (ma Agrár Rt).
A rendszerváltozás idején a községi önkormányzat újjáalakítására 1990-ben került sor. A nagyközségnek ekkor 2963 lakosa volt (a központi belterületen 2946 fő, az Orgonásban 2, a Szőlőhegyen 15 fő élt). A kilencvenes években a civil szféra újjászerveződött. 1991-ben létrehozták a helytörténeti gyűjteményt, a községben nyugdíjasklub, vöröskeresztes szervezet és három énekkar működik.
Közélete
Polgármesterei
- 1990–1994: Adivics Istvánné (független)
- 1994–1998: Adovics Istvánné (független)
- 1998–2002: Adovics Istvánné (független)
- 2002–2006: Kiss István (független)
- 2006–2010: Kiss István (független)
- 2010–2014: Kiss István (független)
- 2014–2019: Salamon Béla (független)
- 2019-től: Salamon Béla (független)
Népesség
A település népességének változása:
| Lakosok száma | 3016 | 2994 | 2975 | 2997 | 3082 | 3059 |
| 2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 88,3%-a magyarnak, 1,6% cigánynak, 0,5% németnek mondta magát (11,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 44,2%, református 18,5%, evangélikus 0,4%, felekezeten kívüli 15% (21% nem nyilatkozott).
Nevezetességei
A 7-es főút mentén, Székesfehérvár felől, a falu határában található a szőlőhegy, négy dűlőjével, Katica, Rizling, Jóbor, valamint a Zengő dűlővel. Ezekben a dűlőkben teremnek a környék aranyérmes borai.
A faluban több emlékmű is található, melyek megemlékeznek a Szent István királyról, az 1848–49-es forradalom és szabadságharcról, az I. és II. világháború halottairól, Trianonról.
A 7-es főút mellett a Dunántúl legnagyobb református temploma található. Szemben vele a Helytörténeti és Néprajzi Múzeum.
A templom mögötti területen elhelyezkedő temetőben a környék nevezetes családjainak több értékes sírkertje, sírköve településtörténeti értéket képvisel.
A Nádasdy család építtette a katolikus templomot és a kúriát, amelyet a lakosok Kastélynak hívnak. Ez utóbbi felújítás alatt áll. A falu határában van az Asszony tava, melyhez egy legenda kapcsolódik.
Ismert személyek
- Itt született 1910. március 7-én Kovács Jenő magyar állatorvos, gyógyszerkutató, egyetemi tanár († 1990).
A kultúrában
Nóti Károly Salamon Béla-előadta kabarétréfája országosan híressé tette Lepsényt a 20. században. („Lepsénynél még megvolt.”)
Testvértelepülések
Jegyzetek
- ↑ a b Lepsény települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. február 19.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
- ↑ Lepsény, Hungary (angol nyelven) (html). Falling Rain Genomics, Inc. (Hozzáférés: 2012. július 5.)
- ↑ a b c Fejér megyei kistérségek összehangolt stratégiai programja (pdf) pp. 29–34. Sárvíz Térségfejlesztő Egyesület, 2001. . (Hozzáférés: 2012. július 11.)
- ↑ a b c Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. ISBN 978-963-9545-29-8
- ↑ Lepsény települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
- ↑ Feltételezhetően a hivatkozott forrásban gépelési hiba van, s a családnév helyesen Adovics.
- ↑ Lepsény települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 6.)
- ↑ Lepsény települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. április 19.)
- ↑ Lepsény települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. április 19.)
- ↑ Lepsény települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. április 19.)
- ↑ Lepsény települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2020. február 19.)
- ↑ Lepsény települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. február 19.)
- ↑ Lepsény Helységnévtár
- ↑ Lepsénynél még megvolt (videó)
Források
- Ila Bálint–Kovacsics József (szerk.): Veszprém megye helytörténeti lexikona. Budapest, Akadémiai, 1964
- Marosi Sándor–Somogyi Sándor (szerk.): Magyarország kistájainak katasztere, Budapest, MTA, 1990. 129-131.
- Entz Géza Antal–Sisa József (szerk.): Fejér megye művészeti emlékei. Székesfehérvár, MTA MKI. 1998. 92-93.
- Genthon István: Magyarország művészeti emlékei. Budapest, Corvina, 1980
- Sudár István (szerk.): Magyarország megyéi: Fejér megye. Budapest, Kossuth, 1985
- Rácz Klára: Lepsény község története (monográfia) Összeállította: Rácz Klára ált. isk. tanár (é.n.)
- Kiss Tamás: Lepsény község településrendezési terv felülvizsgálata, 2004 (TELINFO.Sys TSZ:001_**_99 – Orsz. ter.R. Tervtár és KT_archív_VeML)
További információk
- Lepsény Önkormányzatának honlapja
- Vargha Kálmán: "A te oltáraidnál...". Adalékok a lepsényi református templom 20. századi történetéhez; szerzői, Pápa, 1998
- Dippold Pál: Lepsénynél még megvoltam; Kairosz, Bp., 2018 (Féltett kishazák)
.svg)
