Mai cikkünkben a Lazaristák lenyűgöző világába fogunk beleásni. Akár többet szeretne megtudni erről a személyről, akár egy adott témát szeretne alaposan megvizsgálni, akár egy fontos dátumról szeretne megemlékezni, ez a cikk minden szükséges információt megad. Ennek megfelelően a Lazaristák-et különböző nézőpontokból elemezzük, releváns adatokat, szakértői véleményeket és részletes elemzéseket kínálva. Nem számít, mi érdekli, biztosak vagyunk benne, hogy ebben a cikkben megtalálja a keresett információkat.
Lazaristák | |
Alapítva | 1625 |
Székhelye | Róma, 00164, Via dei Capasso 30. |
A Lazaristák weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Lazaristák témájú médiaállományokat. |
A lazaristák vagy a Misszióstársaság vagy Missziós Kongregáció (latinul: Congregatio Missionis CM), a 17. század elején Páli Vince által alapított katolikus társaság; fogadalom nélküli kongregáció. Világi papokból és felszentelt laikusokból („testvérekből”) áll, akik közösségben élnek és dolgoznak.
A kongregációnak különféle nevei vannak:
A lazarista név a közösség első házára, a párizsi Szent Lázár rendházra utal.
A különböző országokban elterjedt különféle neveik (a lazaristák mellett):
Páli Vince az 1610-es években a firenzei Gondi család papjaként dolgozott. Itt közelebbi kapcsolatba került az említett családnak dolgozó szegényekkel és lehetősége volt megfigyelni a környékbeli parasztok vallástudatlanságát. Prédikálni kezdett és tanítani a birtokon dolgozó szomszédos falvak népét.
Vince 1617-ben elvállalta a lyoni egyházmegyében lévő Châtillon-les-Dombes nevű plébánia vezetését. 1625-ben megalapította paptársaival az Apostoli Élet Társaságát, a Misszió Kongregációját és Párizs külvárosában megkapták a Collége des Bons Enfants épületét, ahol állandó letelepedést szereztek.
A következő évben (1626) a társaság megkapta a párizsi érsek jóváhagyását. Két sikertelen petíció után VIII. Orbán pápa az 1632. január 12-i Salvatoris nostri bullájával jóváhagyta az újonnan alapított társaságot.
1631-ben a székhelyük a párizsi Szent Lázár rendházba költözött, így a lazaristák néven lettek ismertek. Ezt a kolostort a bibliai, betániai Lázárról nevezték el és a lazaristák előtt a Szent Viktor-i kanonok tulajdona volt.
Néhány éven belül a közösség szerzett egy másik házat Párizsban, és más létesítményeket is Franciaország-szerte; továbbá terjeszkedtek Itáliában (1638), Tuniszban (1643), Algírban és Írországban (1646), Madagaszkáron (1648), Lengyelországban is (1651).
VII. Sándor bullája 1655 áprilisában ismételten megerősítette a társaságot.
A jezsuiták feloszlatása után, 1783-ban a lazaristákat nevezték ki a jezsuiták helyére a levantei és kínai missziókban. Képviseleteket hoztak létre a világ más részein is.
A francia forradalom idején a tömeg kifosztotta a rendházait és elnyomták a kongregációt. A párizsi Szt. Lázár házat is bezárták. A franciaországi vallási rendeket elnyomó rendelet következtében a kongregáció tagjai szétszóródtak.
Napóleon 1804-ben VII. Pius kívánságára helyreállította a társaságot. Hetven rendtárs gyűlt össze, és kötelezte el magát a közös élet mellett.
Napóleon 1809-ben, a pápával való vitája során megszüntette, majd csak 1816-ban állították helyre véglegesen a kongregációt.
A 19. században számuk megnövekedett, ami lehetővé tette a kongregáció számára, hogy új missziókat nyisson Franciaországban: plébániákat, nagyobb szemináriumokat. Ez a számnövekedés azt is lehetővé tette számukra, hogy misszionáriusokat küldjenek Ázsiába (különösen Kínába), a Közel-Keletre és Dél-Amerikába. Perzsiában és az Oszmán Birodalomban, valamint Afrikában, Egyiptomban és Etiópiában is új missziókat alapítottak.
A 20. században a kongregáció újabb veszteségeket szenvedett el. A spanyol polgárháború során több tucat „testvért” öltek meg, és sok kolostort elpusztítottak. A II. világháború után, a kelet-európai kommunista rezsimek lérejötte után Lengyelországban, Magyarországon, Csehszlovákiában és Jugoszláviában is felszámolták a kongregációikat.
Első rendházukat Mária Terézia uralkodása alatt Nagyszombaton alapították.
II. József király feloszlatta őket.
A Habsburg Birodalomban a 19. század közepén újjáalakultak. Az első magyar nyelvű missziót 1871-ben Nagyperkátán tartották, majd a népmissziós házukat a század végén Piliscsabán építették fel.
Főleg a leprásokat vették oltalmukba. Lazarettjeik és lepraházaik közül ismertek az esztergomi, csurgói, szentei, kolozsvári, füzitői, borsai, szemenyei stb.
A 21. században a legtöbb rendházuk Franciaországban, Spanyolországban, Olaszországban és Lengyelországban található.
1967-ben 6284 fő tagja van, ebből 4400 pap.
1995-ben 4147 fő tagja van, ebből 3261 pap.
2011-ben 3829 bejegyzett tagjuk volt, ebből 3029 pap. Körülbelül 516 rendházuk volt.
2014-ben 3383 tagot számláltak, ebből 3001 pap.
2022-ben a kongregációnak világszerte 3099 fő tagja van, ebből 2781 pap. 95 országban vannak jelen.
A rend francia misszionáriusát említi Jules Verne Öt hét léghajón című regénye (22. fejezet).