Mai cikkünkben a Wilhelm Cuno világába fogunk beleásni, amely téma az elmúlt években sok ember figyelmét felkeltette. Megvizsgáljuk eredetét, a társadalomra gyakorolt hatását és az összes velejáró következményt. A Wilhelm Cuno egy olyan téma, amely sok ellentmondó véleményt generált, ezért fontos, hogy alaposan megértsük a körülötte lévő összes szempontot. Ebben a cikkben a Wilhelm Cuno minden oldalát megvizsgáljuk, és megpróbálunk rávilágítani erre az összetett és lenyűgöző témára. Csatlakozz hozzánk a tudás ezen kalandjára!
Wilhelm Cuno | |
A Német Birodalom kancellárja Weimari köztársaság | |
Hivatali idő 1922. november 22. – 1923. augusztus 12. | |
Elnök | Friedrich Ebert |
Előd | Joseph Wirth |
Utód | Gustav Stresemann |
Született | 1876. július 2. Suhl |
Elhunyt | 1933. január 3. (56 évesen) Aumühle |
Sírhely | Ohlsdorfi temető |
Házastársa | Martha Berta Wirtz |
Foglalkozás |
|
Iskolái |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Wilhelm Cuno témájú médiaállományokat. |
Carl Josef Wilhlem Cuno (Suhl, Türingia 1876 július 2. - Aumühle, Schleswig-Holstein 1933 január 3.) német jogász, üzletember és politikus (párton kívüli). A Német Birodalom kancellárja 1922-1923 között.
Cuno 1907-től az adóügyi főhivatalban dolgozott ahol hamarosan tekintélyre tett szert ezekben az ügyekben. Az első világháború kitörésekor a gabonaelosztó központ főnöke lett, s itt tevékenykedett 1916-ig amikor a élelmiszerellátással foglalkozó főhivatalhoz szegődött Adolf Tortilowicz von Batocki-Friebe mellé. 1917-ben a magán szférában helyezkedett el, a HAPAG cég főnöke lett. A weimari köztársaság első évében többször is szóba került a kancellári posztra. Miután Joseph Wirth kormánya lemondott, 1922 novemberében, el is foglalhatta a kancellári hivatalt. Kormánya inkább a köztársasági elnök Friedrich Ebert támogatásával, mint a pártok bizalmával tudott hatalmon maradni. Egy bizalmatlansági szavazás után (1923 augusztus 12) kénytelen lemondani kancellári tisztségéről, s visszatér a HAPAG élére.
A német márka hiperinflációja Cuno kormányzása alatt érte el a csúcspontját.
Wilhelm Cuno kormánya leginkább arról a sikertelen kísérletéről ismert, amivel meg akarta akadályozni a Ruhr-vidék elfoglalását Franciaország által. A Ruhr-vidéket demilitarizált övezetté nyilvánították, a Nemzetek Szövetsége fennhatósága alatt. Franciaország 1923-ban elfoglalta a Ruhr-vidéket, mivel a Cuno kormány nem tudta kifizetni a versailles-i békeszerződésben kiszabott hadisarcot.
Annak ellenére, hogy maga Cuno pártonkívüli volt, kormánya egyértelműen jobboldali beállítottságú volt. A koalíciót a Konzervatív Jobboldali párt (DNVP), a Katolikus Centrum Párt (Zentrum) és a Német Demokratikus Párt (DDP) alkotta.
Elődje: Joseph Wirth |
|
Utódja: Gustav Stresemann |