Thaiföld történelme
Ebben a cikkben a Thaiföld történelme-et különböző nézőpontokból vizsgáljuk meg azzal a céllal, hogy teljes és gazdagító elemzést nyújtsunk a témáról. Megvizsgáljuk eredetét, fejlődését és mai relevanciáját, valamint lehetséges következményeit és alkalmazásait a különböző területeken. Kutatáson és elmélkedésen keresztül igyekszünk széles és részletes látásmódot nyújtani az olvasónak a Thaiföld történelme-ről, és arra hívjuk őket, hogy elmélyüljenek annak tanulmányozásában és különböző szempontok szerinti megértésében. Kétségtelenül rendkívül érdekes és folyamatosan fejlődő téma ez, amelyből számtalan reflexió és értelmezés fog kirajzolódni, amelyek gazdagítják majd az ezzel kapcsolatos megértést.
Thaiföld történelme az első állam, Sukhothai megalapításával kezdődik. Azt megelőzően a thai népcsoportok a mai Burma, Thaiföld, Dél-Kína területen elszórtan éltek nomád életmódot, majd valószínűleg a mongol terjeszkedés hatására Dél-Kínából nagyobb számban vándoroltak a 10. század idején délre.
A kezdetek
Thaiföld mai területén több helyen tártak fel ősembermaradványokat az 500 000 évvel ezelőtti időszakból (például a Lampang-ember /Lampáng/). Fejlett civilizáció maradványát Ban Chiang /Bán Csieng/ falunál fedezték fel. Ez a kultúra legalább 5600 éves, és lakói már ismerték a bronzművességet, valamint rizst termesztettek. Egyedi mintázatú agyagedényeiket és egyéb fazekasmunkáikat az Udon Thani /Udontháni/ megyében található Bán Csieng múzeum őrzi.
Sukhothai /Szukhóthaj/ Királyság
Az első független thai államot, a Szukhóthaj Királyságot (a szukhóthaj szó jelentése: boldogság hajnala (szukha - boldogság, uthaj - hajnal) a mai Thaiföld alsó-északi részén a Sukhothai, Kamphengphet, Phichit, Phitsanulok megyék területén helyezkedett el) a 13. században alapították, amikor 1238-ban elszakadtak a Khmer Birodalomtól. Az ország fénykorát a Ramkhamheng király alatt élte (ő hozta létre a thai ábécét), de 1365-ös halála után a királyság gyorsan hanyatlásnak indult, és a szomszédos államok része lett.
Ayutthaya /Ajuthajá/
Az ország első uralkodója, Ramathibodi /Rámáthibadí/ király két legfontosabb intézkedése a buddhizmus államvallássá tétele, valamint egy új törvénykönyv bevezetése volt (mely a thai törvénykezés alapja volt egészen a 19. századig). Habár a portugálok már a 16. században meglátogatták a térséget, állandó kapcsolat a Nyugattal csak a 18. században létesült. Az ország folyamatos háborúskodásban állt a szomszédos burmaiakkal, akik 1767-ben a fővárost is elfoglalták.
Ajutthaja uralkodócsaládjai:
- U-Thong /Úthong/ dinasztia: 3 király;
- Suphanabhumi /Szuphannaphúm/ dinasztia: 13 király;
- Sukhothai /Szukhóthaj/ dinasztia: 7 király;
- Prasart Thong /Prászát Thong/ dinasztia: 4 király;
- Bann Plu /Bán Phlú/ dinasztia: 6 király.
1768-tól 1932-ig
Több mint 400 éves függetlenség után a thai területek egy jelentős részét elfoglalták a burmaiak, valamint felégették a fővárost. Taksin tábornok összefogta a megmaradt területeket, és 1769-ben új fővárossal (Thonburi) kikiáltotta magát királynak, majd 1782-ben meggyilkolták. Őt Csakri tábornok I. Ráma néven követte a trónon. Még ebben az évben megalapította új fővárosát Bangkok néven. Az 1790-es években a thai hadsereg legyőzte a burmaiakat, és kiűzte azt Sziámból. Sziám a britek 1826-os burmai győzelme után nyitott Európa felé. 1909-ben a britekkel kötött egyezmény értelmében kijelölték a mai határt Sziám és Brit Malájföld között.
1932-től 1973-ig
1932-ben puccs döntötte meg az addig uralmon lévő kormányt. Ezután a király lemondott trónjáról 10 éves unokaöccse javára. 1941 januárjában Thaiföld megtámadta Francia Indokínát. A thai hadsereg túlerőben volt, ennek ellenére a franciák is elértek sikereket. A békét végül 1941. május 9-én írták alá Tokióban, japán nyomásra (a tűzszünetet már január 28-án kihirdették). 1941. december 8-án, nem sokkal a Pearl Harbor elleni japán légitámadást követően, Tokió követelte Thaiföldtől, hogy engedje át csapatait területén a Malajzia elleni hadjárathoz. Ezután Japán lerohanta az országot, majd nem sokkal ezután, december 21-én Thaiföld megengedte az áthaladást a japán csapatoknak. Japán 1945-ös kapitulációja után a franciák és angolok az országot legyőzött államként kezelték (ennek ellenére az Amerikai Egyesült Államok jelentős támogatást nyújtott Thaiföldnek), súlyos szankciókat kényszerítettek rá, de nem szállták meg. Az 1960-as évektől 1987-ig kommunista gerillák harcoltak a központi kormány ellen, és bár komoly fenyegetést nem jelentettek, a lázadás csúcspontján 12 000 fegyveressel rendelkeztek.
1973-tól
1973-ban megkezdődött az ország demokratikus átalakulása a katonai diktatúrából, és egy rövid időszakot leszámítva (1991-1992-ben egy rövid ideig katonai kormányzat volt hatalmon) az ország demokratikus irányítás alatt állt. Ez megváltozott 2006. szeptember 19-én, amikor a hadsereg vértelen puccsban megdöntötte a miniszterelnök hatalmát, de azóta visszaállt a demokratikus irányítás.
Lásd még
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a History of Thailand című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.