Ma a Sugár Rezső-ről fogunk beszélni, egy olyan témáról, amely az elmúlt évtizedben sok ember figyelmét felkeltette. A Sugár Rezső megjelenése óta nagy érdeklődést váltott ki különböző területeken, a tudománytól a populáris kultúráig. Ebben a cikkben a Sugár Rezső különböző aspektusait tárjuk fel, a társadalomra gyakorolt hatásától a témával kapcsolatos legújabb kutatásokig. Felfedezzük, hogyan fejlődött a Sugár Rezső az idők során, és hogyan hatott különböző módon az emberekre. Ezenkívül megvizsgálunk néhány vitát és vitát, amely a Sugár Rezső körül felmerült, és azt, hogy ezek a viták hogyan alakították a témával kapcsolatos megértésenket. Összefoglalva, ez a cikk átfogó és átfogó áttekintést nyújt a Sugár Rezső-ről, és szilárd és naprakész megértést nyújt az olvasóknak erről a lenyűgöző témáról.
Sugár Rezső | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1919. október 9. Budapest |
Elhunyt | 1988. szeptember 22. (68 évesen) Budapest |
Sírhely | Farkasréti temető |
Gyermekei | Sugár Miklós |
Iskolái | Országos Magyar Királyi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (1937–1942) |
Pályafutás | |
Aktív évek | 1951–1988 |
Díjak |
|
Tevékenység | zeneszerző |
A Wikimédia Commons tartalmaz Sugár Rezső témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Sugár Rezső (Budapest, 1919. október 9. – Budapest, 1988. szeptember 22.) Erkel Ferenc- és Kossuth-díjas magyar zeneszerző, zenepedagógus. Sugár Miklós édesapja.
Édesapja a Feneketlen-tónál lévő Szent Imre plébániatemplom karnagya, orgonistája volt. Gyermekévei után 1937-ben kezdte meg tanulmányait az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia zeneszerzés szakán, Budapesten, ahol Kodály Zoltán tanítványa volt. 1942-ben megszerezte a tanári oklevelet, majd 1943-ban tanítóképző-intézeti oklevelet szerzett.
Az iskolák elvégzése után tanítani kezdett: 1943 és 1946 között középiskolai tanárként, 1946 és 1949 között a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskolában dolgozott. 1949-től a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában, 1966-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképzőjének budapesti tagozatán tanított, majd 1968-tól a Zeneakadémia zeneszerzés tanszékvezető tanáraként dolgozott 1979-ig.
Sugár Rezső a Kodály-tanítványok későbbi nemzedékéhez tartozik, kompozícióiban ezért természetes módon jelenik meg a kodályi hatás. A zene számos műfajában alkotott, szimfonikus és kamarazene-művek, oratóriumok, zongoradarabok, dalok, kórusművek stb. találhatók életművében. Sugár – stílusában – tagadhatatlanul magyar zeneszerző, e hagyományok folytatója, a magyar nemzeti stílus továbbvivője; művei – az egyéni jelleg mellett – gyakran népzenei ihletésűek. Egyik legismertebb műve a Romhányi József szövegére írt Hősi ének című oratórium, amelyet először a Magyar Rádió mutatott be 1952 októberében, a Rádiózenekar előadásában. Zeneszerzői korszakának második szakasza az 1950-es évek végétől bontakozott ki. Munkái elismeréseként és tiszteletére nevét viseli a Sugár Rezső Alapfokú Művészetoktatási Intézmény Dabason.
Fia Sugár Miklós zeneszerző, karmester.