Ebben a cikkben a Pak Honjong lenyűgöző világába fogunk beleásni. Akár a Pak Honjong életéről, akár a Pak Honjong-hez kapcsolódó releváns eseményről, akár a Pak Honjong mai társadalomra gyakorolt hatásáról beszélünk, ez a téma megérdemli, hogy alaposan megvizsgáljuk. A következő néhány sorban különböző szempontokat elemezünk, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy jobban megértsük a Pak Honjong jelentőségét és hatását a különböző területeken. Kétségtelenül izgalmas téma, amely széles körben felkelti az érdeklődést, ezért nem szabad lebecsülnünk mai aktualitását.
Pak Honjong ( ) | |
A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság 1. külügyminisztere | |
Hivatali idő 1948 szeptembere – 1953 augusztusa | |
Utód | Nam Ir |
Született | 1900. május 28. Jeszan ( ), Dél-Cshungcshong ( ), Korea |
Elhunyt | 1955. december 5. (55 évesen) Észak-Korea |
Párt | Koreai Munkapárt |
Foglalkozás | |
Iskolái |
|
Halál oka | lőtt seb |
Vallás | ateizmus |
A Wikimédia Commons tartalmaz Pak Honjong ( ) témájú médiaállományokat. |
Pak Honjong (hangul: 박헌영, handzsa: 朴憲永, RR: Pak Hon-yong ; 1900. május 28. – 1955. december 5.) koreai függetlenségpárti, kommunista politikus volt, majd Észak-Korea külügyminisztere.
Pak 1900. május 28-án született a Dél-Cshungcshong ( ) tartománybeli Jeszan ( )ban, egy jangban ( ) (koreai nemes) család sarjaként. 1919-ben végezte el a Kjongszong ( ) Gimnáziumot.
1919-ben részt vett a márciusi elsejei függetlenséget követelő tüntetésen, majd a későbbiekben szerepet vállalt más, hasonló mozgalmakban is. 1921-ben csatlakozott az ekkor még Sanghaj ( ) központtal szerveződő koreai kommunista csoportokhoz. 1925-ben, a Szöulban megalakuló Koreai Kommunista Párt a vezetőjévé választotta.
Korea japán megszállása (1910–1945) során többször is bebörtönözték felforgató tevékenység vádjával, majd 1926-ban kénytelen volt elmenekülni a félszigetről. Ezután Mandzsúrián keresztül a Szovjetunióba menekült, ahol folytatta a tevékenységét. 1940-ben visszatért Koreába, ahol ismételten bekapcsolódott a helyi ellenállás munkájába, ezzel megalapozva későbbi tekintélyét.
Korea 1945-ös felszabadulása után a Szöulban újjászerveződő Koreai Kommunista Párt főtitkára, majd annak szétválása után a dél-koreai szekció vezetője, amely 1946-ban, miután egyesült más pártokkal, a Dél-Koreai Munkapárt nevet vette fel. Miután 1949-ben egyesült a Dél- és az Észak-Korea Munkapártja, Pak lett a Koreai Munkapárt egyik alelnöke.
Ekkoriban a párton belül négy frakció működött, a Kim Ir Szen ( ) vezette partizán, a Kim Dubong ( ) vezette Jenan, Alekszej Ivanovics Hegaj vezette szovjet, illetve a Pak által vezetett, úgynevezett belföldi frakció, amelynek tagjai olyan koreai kommunisták voltak, akik a japán megszállás alatt otthon harcoltak a függetlenségért.
A párton belül betöltött tisztsége mellett Pakot nevezte ki külügyminiszterré Kim Ir Szen ( ) a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (Észak-Korea) kikiáltása után.
A koreai háborút (1950–1953) követően a Koreai Munkapártban meginduló tisztogatási folyamatok első áldozata lett Pak Honjong ( ), akit a Központi Bizottság augusztusi plénumán azzal vádolt meg Kim Ir Szen ( ), hogy külügyminiszterként az Egyesült Államoknak kémkedett.
1955-ben egy koncepciós per során halálra ítélték, és feltételezhetően ki is végezték, egyes adatok szerint egy évvel később.