A mai világban a Medgyessy Ferenc egyre nagyobb jelentőségű és egyre nagyobb érdeklődésre számot tartó témává vált a társadalom különböző területein. Mind személyes, mind szakmai szinten a Medgyessy Ferenc alapvető szerepet játszik az emberek és a közösségek fejlődésében és fejlődésében. A történelem során a Medgyessy Ferenc tanulmányozás, vita és elemzés tárgya volt, és hatása számos tudományágra kiterjed, a tudománytól és a technológiától a művészetig és a kultúráig. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Medgyessy Ferenc hatását a mai társadalomra, és különböző nézőpontokból foglalkozunk következményeivel, alkalmazásaival és kihívásaival. Ezenkívül megvizsgáljuk, hogy a Medgyessy Ferenc hogyan alakította ki azt, ahogyan gondolkodunk, cselekszünk, és hogyan viszonyulunk a körülöttünk lévő világhoz, és folyamatos fejlődése hogyan befolyásolja továbbra is jelentős mértékben az életünket.
Medgyessy Ferenc | |
Juha Richárd portréja | |
Született | 1881. január 10. Debrecen |
Elhunyt | 1958. július 20. (77 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert (34/2-1-9) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Medgyessy Ferenc témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Medgyessy Ferenc (Debrecen, 1881. január 10. – Budapest, 1958. július 20.) kétszeres Kossuth-díjas (1948, 1957) szobrászművész, kiváló művész. A 20. századi magyar szobrászat egyik kiemelkedő egyénisége.
Orvosi diplomát szerzett, majd 1903-1907 között Párizsban előbb festő-, majd szobrásztanulmányokat folytatott. 1912-ben a Táncolók című domborművével megnyerte a Művészház díját. 1914-től 1918-ig katonaorvos volt. Évtizedeken át, haláláig a budapesti Százados úti művésztelepen élt, és alkotott.
1923-ban mintázta a Táncoló lány című kompozícióját. Az 1920-as években a Széchenyi gyógyfürdő Korsós lánya, a debreceni Kis lovas, 1930-ban a debreceni Déri Múzeum négy allegorikus bronzszobra készült, amelyekre az 1937-es párizsi világkiállítás Grand-Prix díját kapta.
Az 1940-es évektől stílusa klasszikussá érlelődött. A Szüreti menet című dombormű, a győri Szt. István király szobor, a debreceni Petőfi-szobor ismertté tették. Életműve egyetlen célt szolgált: megteremteni a sajátos magyar szobrászatot. Ez a vállalkozása sikerült. Művei az antik művészet tapasztalatai alapján megmutatják, hogyan épülhet be nemzeti jelleg a művészetbe. Szobrai mindig a mesterség alappillérein nyugszanak. Természetesség és nagy plasztikai erő jelenik meg minden darabján, és mivel kőszobrait mindig maga faragta, nem bízta kivitelezőkre – ami a 20. században általánossá vált –, kéznyoma műveit nemcsak eredetien egyedivé, hanem szívmelengetően vonzóvá is teszik. Sokat foglalkozott a ló és lovas ábrázolásával, erre nagyszerű példákat adva. A Magvető (1935) szobra és Jelky András (1936), a világjáró magyaré, összecseng. Mintha a Baján fölállított szabólegény vállalkozó és útnak induló lendületében a magvető ember mozdulata ismétlődne, ahogy Medgyessy életművében is a szobrászat sok kor által csiszolt plasztikai törvények magját elvetette, és megérlelte a haza földjében. Azon ritka szobrászok egyike, akiknek kisplasztikáikban éppen úgy, mint monumentális alkotásaikban lélek és érzelem, melegség, finomság és érzékenység lakozik, ezért egyedi, s utánozhatatlan. Nem elgondolkodtat, hanem megragad, magába vonzza a tekintetet.
Termékeny művész volt, számos kisplasztikát, köztéri szobrot, épületszobrot alkotott. Műveit magán- és közgyűjtemények őrzik, köztük a Magyar Nemzeti Galéria, a debreceni Déri Múzeum, a székesfehérvári Deák Gyűjtemény, a pécsi Janus Pannonius Múzeum, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum Alföldi Galériája, a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum és mások.