Jurij Valentyinovics Trifonov

Ebben a cikkben a Jurij Valentyinovics Trifonov lenyűgöző világába fogunk beleásni. A társadalomra gyakorolt ​​hatásától a mindennapi életben való felhasználásáig a Jurij Valentyinovics Trifonov olyan egyetemes érdeklődésre számot tartó témát képvisel, amely minden korosztály és hátterű ember figyelmét felkeltette. Ezek mentén tárjuk fel eredetét, fejlődését és relevanciáját a mai világban, valamint a terület szakértőinek véleményét és szempontjait. Készüljön fel arra, hogy elmerüljön a Jurij Valentyinovics Trifonov alapos és sokrétű elemzésében, amely kétségtelenül új megértést és inspirációt fog hagyni ebben az izgalmas témában.

Jurij Valentyinovics Trifonov
Élete
Született1925. augusztus 28.
Moszkva
Elhunyt1981. március 28. (55 évesen)
Moszkva, Szovjetunió
SírhelyKuncevói temető
HázastársaNina Nelina
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)regény
Kitüntetései
  • Sztálin-díj
  • Méltóság Érdemrendje
  • emlékérem az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban való bátor részvételért
Jurij Valentyinovics Trifonov aláírása
Jurij Valentyinovics Trifonov aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Jurij Valentyinovics Trifonov témájú médiaállományokat.
Emléktáblája annak a háznak a homlokzatán, ahol 1931 és 1939 között élt
Sírja a Kuncevói temetőben

Jurij Valentyinovics Trifonov (cirill betűkkel: Юрий Валентинович Трифонов; Moszkva, 1925. augusztus 28. – 1981. március 28.) orosz író. 1981-ben esélyesnek számított az irodalmi Nobel-díjra.

Pályafutása

Szülei a sztálini önkény áldozataivá váltak: édesapját 1937-ben tartóztatták le, majd 1938-ban agyonlőtték, édesanyja nyolc évet töltött munkatáborban. Ezek az emlékek Trifonov egész életére kihatottak, s műveiben is megjelennek. A második világháború során egy moszkvai repülőgépgyárban dolgozott, 1949-ben szerzett diplomát a Gorkij Irodalmi Főiskolán. 1950-ben jelent meg Diákok című regénye, ebben a műben elsőként mutatta be az értelmiségi ifjúság háború utáni helyzetét. Ezt követő regényeiben, az ún. moszkvai kisregényekben olyan értelmiségieket mutatott be, akik a kispolgári környezetükkel meghasonlottak, azonban nem tudták azt maguk mögött hagyni. A Máglyafény (1965) c. kötete édesapja emlékét idézi, akárcsak Az öreg (1978) című munkája. Regényeinek sajátos jellemzője, hogy az időviszonyok kötetlenek. 1981-ben látott napvilágot utolsó írása, a Hely és idő című regény, mely összefoglaló jellegű.

Magyarul

  • Diákok; ford. V. Rab Zsuzsa; Új Magyar Könyvkiadó, Bp., 1951
  • Diákok; ford. V. Rab Zsuzsa; 2., jav. kiad.; Ifjúsági, Bp., 1953
  • Sirályok a sivatagban. Regény; ford. Szirmai Marianne; Kossuth, Bp., 1965
  • Hosszú búcsúzás; ford. Árvay János et al.; Európa, Bp., 1974
  • Türelmetlenség; ford. Brodszky Erzsébet; Kossuth, Bp., 1976
  • Válságban. Kisregények / Válságban / Hosszú búcsúzás / Csere; ford. Árvay János, Fejér Irén, Makai Imre; Európa, Bp., 1976 (Európa zsebkönyvek)
  • Ház a rakparton; ford. Szabó Mária, utószó Katona Erzsébet; Európa, Bp., 1977 (Modern könyvtár)
  • A másik élet; ford. Szabó Mária; Magvető, Bp., 1978 (Rakéta Regénytár)
  • Jurij Trifonov–Jurij Ljubimov: Csere. Dráma; ford. Elbert János, rend. Jurij Ljubimov; Szigligeti Színház–Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár, Szolnok, 1979 (A Szolnoki Szigligeti Színház műhelye)
  • Az öreg; ford. Szabó Mária; Magvető, Bp., 1980 (Világkönyvtár)
  • Máglyafény; ford. V. Tóth Erzsébet; Magvető, Bp., 1982 (Tények és tanúk)
  • Hely és idő; ford. Szabó Mária; Magvető, Bp., 1983 (Világkönyvtár)
  • Tótágast álló ház; ford. Szabó Mária; Magvető, Bp., 1983 (Rakéta Regénytár)
  • Planetáris szenvedély. Elbeszélések, vallomások; vál. Katona Erzsébet, ford. Albert Csilla et al.; Európa, Bp., 1985
  • Eltűnés; ford. Szabó Mária; Magvető, Bp., 1988 (Világkönyvtár)

Jegyzetek

  1. ↑ Cornwell, Neil; Christian, Nicole (1998). Reference guide to Russian literature. Taylor & Francis
  2. ↑ Shrayer, Maxim D. (2007). An Anthology of Jewish-Russian Literature: Two-Centuries of Dual Identity in Prose And Poetry, Two-Volume Set. M.E. Sharpe

Források

Enciclo
Wikious
Sapientia
Scientia
Boobota
Anandapedia
Sagapedia
Wikithot