Ebben a cikkben elmélyülünk a Csoma Mózes lenyűgöző világában, feltárva eredetét, jellegzetes jellemzőit és a mai társadalomra gyakorolt hatását. A Csoma Mózes ősidők óta felkeltette az emberiség érdeklődését és kíváncsiságát, olyan vitákat és elmélkedéseket generált, amelyek túlmutatnak az időn és a téren. A történelem során a Csoma Mózes kitörölhetetlen nyomot hagyott, befolyásolva a mindennapi élet kulcsfontosságú aspektusait, és átlépte a kulturális határokat. Ebben a cikkben azt javasoljuk, hogy mélyedjünk el a Csoma Mózes rejtélyeibe és csodáiba, gazdagító és megvilágosító perspektívát nyújtva az olvasónak ebben a vitathatatlan jelentőségű kérdésben.
Csoma Mózes | |
Született | 1978. május 11. (46 éves) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | Nam Szonmi ( ) |
Szülei | Csoma Gergely |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | magyar nagykövet Dél-Koreában (2018–2022) |
Iskolái |
|
Kitüntetései | díszdoktor (2022, Tanguk Egyetem) |
Tudományos pályafutása | |
Szakterület |
|
Munkahelyek | |
Nemzeti Közszolgálati Egyetem | Tudományos főmunkatárs (2018. február –) |
ELTE Koreai Tanszék | egyetemi oktató (2007–2017) |
Károli Gáspár Református Egyetem Koreai Tanszék | tanszékvezető (2023–) |
Más munkahelyek | Magyarország nagykövete (2018. szeptember– 2022. július) |
A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Csoma Mózes témában. | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Csoma Mózes témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Csoma Mózes (hangul: 초머 모세, Cshomo Mosze, RR: Chomeo Mo-se ; Budapest, 1978. május 11. –) magyar orientalista, a Koreai-félsziget történelmének és politikai viszonyainak kutatója. 2007 és 2017 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Koreai Tanszékének oktatója; első kinevezett vezetője, habilitált egyetemi docens. 2018 februárjától a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos főmunkatársa. 2018 szeptemberétől 2022 július végéig Magyarország rendkívüli és meghatalmazott nagykövete volt Dél-Koreában és Észak-Koreában. 2023-tól a Károli Gáspár Református Egyetem Koreai Tanszékének vezetője.
Középiskolai tanulmányait a budapesti Móricz Zsigmond Gimnázium történelem szakos osztályában folytatta. 1996-ban a történelem OKTV hatodik helyezettjeként felvételi vizsga nélkül kezdhette meg tanulmányait az ELTE BTK Történeti Intézet történelem szakán.
Egyetemi tanulmányait az ELTE Bölcsészettudományi Kar történelem és politikaelmélet szakán végezte 1996 és 2002 között, miközben 1997-től 2000-ig vendéghallgatóként a Külkereskedelmi Főiskola Keleti Kommunikációs és Továbbképző Intézetében koreai tanulmányokat folytatott. Koreai nyelvből felsőfokú állami nyelvvizsgát tett. 2001-ben az Országos Tudományos Diákköri Konferencia nemzetközi politika szekciójában a Koreai-félsziget politikai viszonyait elemző pályaművével második helyezést ért el.
2000-ben, valamint 2004–2005 során a Korea Foundation ösztöndíjával Szöulban, a Jonsze ( ) Egyetemen tanult. 2007-ben szerzett PhD fokozatot a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Hadtudományi Doktori Iskolájában. Doktori értekezését a Koreai-félsziget belpolitikai viszonyairól írta. 2009-ben és 2014-ben a Korea Foundation Field Research ösztöndíjával végzett kutatásokat a Koreai Köztársaságban.
2006-ban megbízott előadóként a Budapesti Corvinus Egyetemen a „Korea – egy nemzet, két ország" című tárgyat oktatta, majd 2007-től az ELTE BTK Orientalisztikai Intézetének megbízott előadója lett. 2008-tól az ELTE BTK Távol-keleti Intézetének adjunktusa, júniustól az akkor létrejövő Koreai Tanszék helyettes vezetője. 2010-ben habilitált az ELTE-n. 2013-tól egyetemi docens, júliustól megbízott tanszékvezető, 2014. február 1-jétől tanszékvezető. 2008-ban kidolgozta és akkreditáltatta a koreai szakos alapképzést, 2012-ben kidolgozta és akkreditáltatta a koreanisztika mesterképzést, 2017-ben pedig kidolgozta a koreanisztika doktori programot. 2017. december 31-i határidővel lemondott az ELTE Koreai Tanszék vezetéséről.
Szakterülete a koreai történelem, a koreai nemzeti identitás, valamint a politikai rendszereken felülemelkedő koreai összetartozás-tudat kérdésköre. Rendszeresen publikál magyar, angol és koreai nyelven, számos könyv szerzője. Kutatásainak eredményeiről nemzetközi konferenciákon számolt be többek közt a Bécsi Egyetemen, a Stockholmi Egyetemen, a Pekingi Egyetemen, valamint a dél-koreai Szöul Nemzeti Egyetemen és a Korea Egyetemen. A szöuli Joksza kjojuk ( ) (역사교육; jelentése: Történelemoktatás) című folyóirat szerkesztőbizottságának tagja.
2023 májusában a Károli Gáspár Református Egyetemen létrehozta a Koreai Tanszéket, majd kidolgozta és akkreditáltatta annak koreai szakos alapképzését. A KRE Koreai Tanszékének vezetőjeként tevékenykedik.
2018-ban megkezdődött nagyköveti szolgálatának második évében létrejött a Budapest és Incshon ( ) közötti első közvetlen légijárat, Szöulban pedig megalakult a Magyar Kulturális Intézet, amelynek a Mjon-tong ( ) negyedbeli helyszínét személyesen választotta ki. A gazdasági kapcsolatok tekintetében pedig fontos előrelépést jelentett, hogy 2019-ben és 2021-ben is a Koreai Köztársaságból érkezett a legtöbb befektetés Magyarországra. Szintén nagyköveti működése idején alakult meg a Koreai-Magyar Baráti Társaság, amelynek első elnöke a diplomáciai kapcsolatfelvétel idején hivatalban lévő No Theu ( ) államfő fia, No Dzsehon ( ) lett. 2021 novemberében Mun Dzsein ( ) államfő hivatalos látogatást tett Magyarországon, megérkezésekor a Liszt Ferenc repülőtéren Csoma Mózes fogadta az elnököt, majd valamennyi budapesti programjára elkísérte. A megelőző koreai államfői beutazásra mintegy húsz évvel korábban, 2001-ben került sor. A nagykövet szöuli megbízatása során gyakran nyilatkozott a koreai médiának, valamint a Korea Joongang Daily című napilap hasábjain húsz részből álló magyar-koreai kapcsolattörténeti cikksorozata jelent meg.
Csoma Gergely fényképész–néprajzkutató fia, Csoma Zsigmond történész–kertészmérnök unokaöccse. A nagynénje, Székács Eszter házassága révén Mártonfi Ferenc koreanista unokaöccse.