A Alain Tanner olyan téma, amely világszerte felkeltette az emberek figyelmét. Régóta vita, vita és elemzés tárgya, sokféle véleményt és nézőpontot generálva. Fontossága és hatása a mindennapi élet különböző területein mindenki számára releváns témává teszi. Ebben a cikkben a Alain Tanner-hez kapcsolódó kulcsfontosságú szempontokat fogjuk feltárni, kitérve annak társadalomra gyakorolt hatására, időbeli alakulására, valamint az ezzel kapcsolatos különböző álláspontokra. Reméljük, hogy ezzel a mélyreható elemzéssel átfogó képet adunk a Alain Tanner-ről, és elősegítjük hatókörének és mai relevanciájának teljesebb megértését.
Alain Tanner | |
Erling Mandelmann felvétele (1993) | |
Született | 1929. december 6. Genf |
Elhunyt | 2022. szeptember 11. (92 évesen) Genf |
Állampolgársága | svájci |
Házastársa | Janine Giudici (1964–) |
Foglalkozása | filmrendező, forgatókönyvíró |
Iskolái | Genfi Egyetem |
Kitüntetései | Cannes-i Nagydíj (1981), César-díj (1984) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Alain Tanner témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Alain Tanner (Genf, 1929. december 6. – Genf, 2022. szeptember 11.) svájci filmrendező, forgatókönyvíró.
A patinás genfi Collège Calvinban tanult, majd a Genfi Egyetemen szerzett közgazdász végzettséget. Itt Claude Gorettával 1951-ben megalapította az egyetemi filmklubot. Végzését követően két évig a kereskedelmi hajózásban dolgozott, majd 1955 és 1958 között Londonban élt, ahol érdeklődni kezdett a filmkészítés iránt, és a Brit Filmintézetben helyezkedett el.
1957-ben készült el első filmje, a Szép idők (Nice Time, francia címe: Picadilly la nuit) Claude Gorettával. A film elnyerte a legjobb kísérleti film díját az 1957-es nizzai fesztiválon.
Hazatérve a Svájci Televízióban vállalt rendezői állást, ahol több rövidfilmet és dokumentumfilmet készített (mint például az Árvíz Firenzében 1966-ban). 1962-ben megalapította a Svájci Filmesek Szövetségét.
1968-ban Michel Soutter, Claude Goretta, Jean-Louis Roy, Jean-Jacques Lagrange és Alain Tanner megalakította a fiatal svájci filmművészet fejlesztésére az Ötök Csoportját (Groupe 5).
Az 1960-as évek végétől olyan filmekkel vált ismertté, mint a Charles élve vagy halva (1969), A szalamandra (Bulle Ogier, 1971), Jónás, aki 2000-ben lesz 25 éves (1976), Fényévek távolában (Cannes-i Nagydíj, 1981) vagy A fehér városban (César-díj, a legjobb francia nyelvű film díja, 1983).
Ezek közül három filmet John Berger angol íróval készített el (A szalamandra, A világ közepe, Jónás, aki 2000-ben lesz 25 éves).
A Lausanne-i Egyetem 2008-ban díszdoktori címet adományozott neki, majd ugyanebben az évben a Rencontres Cinéma Gindou díszvendége volt.
A zsűri tagja volt az 1972-es cannes-i, valamint az 1983-as velencei filmfesztiválon.